Az evési problémák és a pszichológiai éhség kapcsolata

„Ha nem az éhség a probléma, akkor nem az evés a megoldás.” – Az étkezés a mindennapjaink szerves részét képezi, azt, hogy mikor, mennyit és mit eszünk sok tényező befolyásolja. Nemcsak akkor kezdünk bele egy kiadós étkezésbe, vagy nyúlunk valamilyen nassolni való után, amikor szervezetünknek tápanyagforrásra van szüksége, hanem sokszor lelki okok vezérelnek az evésre, mint pótcselekvésre, lelki hiányállapot kitöltésére. A különböző ingerek sokszor mélyen gyökerező problémákra vezethetők vissza, mint például a csökkent önbizalom, testképzavar, kapcsolathiány.

Az űr, vagyis a hiányok kitöltésére az arra hajlamos személyek túlevéssel reagálnak, amit a pszichológiai szakkönyvek a pszichológiai éhséggel azonosítanak. Hatással lehetnek az ilyen falási rohamokra az egyénen belüli tényezők (gyakran az érzelemkifejezés zavara), családi okok (rossz szokások átvétele) vagy a kulturális hatások (az egyes országokban, médiában elfogadott szépség/testideál negatív hatásai). A pszichológiai éhséget 8 nagy csoportba szokás sorolni, melyek a következők:

Alapvető igényeink közé tartozik, hogy ingerek vegyenek körül minket. Az éhség nemcsak a tápanyagokra irányulhat, hanem a látványra, a hangokra, az illatokra, az érintésre, a beszélgetésekre, emberi kapcsolatokra. Ha folyamatosan, ugyanazok az ingerek érnek bennünket, azaz ugyanazokat a tevékenységeket végezzük nap mint nap, változatlan a környezet, akkor kialakul a monotonitás a rutinszerű, ismétlődő élethelyzetekkel, amiket „szürke hétköznapoknak” szokás nevezni. Az egyéb hiányzó ingereket pedig az ízekkel pótolják.

Az ember társas lény, születésünktől kezdve szükségünk van a szociális ingerekre, társas kapcsolatokra. A társ nemcsak annyiban merül ki, akivel együtt él az adott illető, hiszen üres is lehet az a kapcsolat, ha folyamatosan megalázó megjegyzések, elhidegülés, a közös tevékenységek, minőségi idő hiánya jellemző rá. A kapcsolat mindinkább a minőséget képviseli, ami két vagy több ember folyamatos találkozását, élményáradatát, közös megélését foglalja magába. Ennek hiányában a magányosság érzése felülkerekedhet, és evési problémákra hajlamosíthat.

Az elismerés bókokban, szóbeli dicséretekben is kimerülhet, amelyet sokan nem tudnak helyesen elfogadni, mentegetőzni kezdenek a kedves szavak hallatán. Előfordulhat bizonyos esetekben az is, hogy valaki képtelen elhinni a dicséretet, elismerést, így önmagában elfojtja ennek igazságát, amely szintén az elismerés éhségét okozza. Ha valaki nem kap megfelelő mennyiségben és minőségben pozitív visszacsatolást az élet bármelyik fontos területéről (barátoktól, családtagoktól), önértékelési problémákat eredményezhet, ami miatt bánatukat nagyrészt evésbe fojtják.

A szexualitás és az evés kapcsolata a testi vágyak megélésén és a testismeret területein fedezhetőek fel. Az evési problémákkal küzdők intimitási problémákkal is küzdenek – a külső megjelenés gyakran gátlásokat generál. Az intimitás hiánya feszültséget eredményez, amit evéssel oldanak meg – sok házasságban is prioritást élveznek a nagy lakomák a vágyak megélése helyett.

Előfordulnak olyan esetek, amikor valaki az idejét, egy napját nem tudja megfelelően beosztani, vagy az előre kitűzött napi tervét, beosztását nem tudja időben elvégezni – halogatások, elcsúszások miatt. Rossz idő-, lehetőség-, környezetfelmérés ugyancsak okozhat szorongást, mivel ezek hiányában nincs rendszer az egyén életében. Általában a hosszú távú struktúrálással az embereknek nincs gondjuk, vagyis vannak kitűzőtt életcéljuk, jövőképük, a problémákat a napi szintű tevékenységek, a rövid távú strukturálások adják. Vannak olyan személyek, akik esetében mindkettő nehézséget okoz, amely stresszt generál, és túlevésekhez vezethet.

„Az unalom nagy úr, nagyobb a bűntudatnál.” Ha valakit eláraszt az unalom, olyan dolgokat is megtesz ennek enyhítésére, amit egyébként nem tenne. A cselekvési éhségről pszichológusok megállapították, hogy élményhiányt jelent, ami miatt gyakrabban használnak emberek szenvedélyszereket – ami nem teljesen a tudatmódosítószereket jelenti, hanem az ételeket is, amit nagyobb mennyiségben kezdenek el fogyasztani. Az unalom megléte nem feltétlenül egyezik meg azzal, hogy az egyénnek nincs teendője, feladata, csupán nem okoz neki kellő kihívást, örömet, fejlődési kiutat. Ezért érdemes olyan cselekvést, tevékenységet beiktatni a mindennapokba, amit hatékonynak, hasznosnak ítél meg az adott személy.

Létrehozni, teremteni valami újat, egyedit szintén egy újabb éhségtípusnak ad melegágyat. A produktivitás két szinten jelenik meg: az alkotás és a gondoskodás szintjén. Az alkotás a kreativitással, mint festészettel, művészettel, a lehetőségekkel, mint karrierépítéssel, egyezhet meg, amikor valami olyat hoz létre az egyén, amihez tudja, hogy köze van/volt. A gondoskodás érzése a gyereknevelésre, kisállatgondozásra korlátozódhat, ami szintén produktivitással jár, hiszen a másik jólléte, fejlődése, növekedése az adott egyén érdeme, felelőssége. Ezen élmények megélése esetén az embereknek sokszor eszükbe se jut az evés, étkezés, mint cselekvés, pótcselekvés.

Az utolsó pont, ami a falási rohamok leggyakoribb kiváltója, ezt fogalmazzák meg legtöbbször az evési problémákkal küzdőknél. Az emberi kapcsolatokban sok olyan érzés keletkezik, amit tévesen értelmeznek, szeretetként azonosítanak – ilyenek a féltékenység, túlféltés stb. Az evészavarral küzdő emberek vágynak a tiszteletre (az öntisztelet jelei hiányoznak náluk) és a valódi figyelemre (minőségi idő, szülő-gyermek kapcsolat javítása, amikor nem TV-znek, interneteznek egymás mellett) ez a két alapvető összetevője a szeretetnek. A rossz érzések, hiányok enyhítésére próbálják néhány falattal a “szeretetlenséget” elfelejttetni.

Az éhségtípusok némelyike közvetlen, mások viszont közvetett kapcsolatban állnak egymással. Az egyes pszichológiai éhségek felismerése és ezen hiányállapotok megszüntetése segíthet a falásrohamok, túlevések csökkentésében, megszüntetésében.