Érdekességek a csemegekukoricáról

A csemegekukorica édes íze páratlan a világon. Az augusztusban szezonját élő növény magával hozza a termőföldek gazdagságát, illetve a napfénytől átitatott édeskés zamatot a szemek bőségében, amelyek nélkül nem múlhat egy kánikulával telt nyár.

A kukorica számos pozitív hatása (magas antioxidáns-tartalmú, B- és C-vitaminokban bővelkedik) miatt felhasználása széles körű (gondoljunk csak a főtt kukorica mellett a pattogatott kukoricára, konzerv formájára, a kukoricalisztre, takarmányozásra használt változatára).  Jelentős érdekes és értékes tulajdonsággal rendelkezik, melyek közül néhányat itt összefoglaltunk:

• Tengeri, törökbúza, málé – az egyes tájnyelvi szavak kukoricára vonatkozó szinonímái főként a származási helyükről kapták az elnevezésüket. Magyarországra körülbelül a XVI. században került behozatalra elsőként a kukorica, kutatások szerint több irányból. Egyes vélemények azt vallják, hogy a „tengeri” megnevezése a tengeren túlról való behozatalra utal, Itáliából, míg a másik meghatározása, a „törökbúza” a törökök befolyására került a magyar konyhába, innen a „török” jelző a kukorica azonosítására. A „málé” közvetetten az egyes nemzetiségek kukoricára vonatkozó elnevezéséből származik, főként a román és az olasz magyarosított megfelelőjeként. Érdekesség, hogy létezik a málé nevezetű étel is, ami a kukoricalisztet, s a belőle készített édeskés lepényfélét jelenti. Maga a kukorica szó viszont a szerb és horvát „kukuruz” kifejezésből eredeztethető.

• Származását tekintve az amerikai kontinensről került az emberek fogyasztásának középpontjába, ahol már több ezer évvel ezelőtti bizonyítékokat találtak a létezésére. Európába Kolumbusz közvetítésével jutott el, s mivel élelmezési célokra egyaránt szolgált, így könnyen elterjedt a kontinensen nagy sikerrel.

• A kukoricának több változata létezik, melyet csoportosíthatnak aszerint, hogy milyen a felépítése, valamint milyen a szem alakja. A csemegekukorica, aminek édessége alapján szintén több változata van, fogyasztásra alkalmas, és legnagyobb részben kerül konzerv és hűtött termékként feldolgozásra. A pattogatott kukorica egy másik típusból kerül előállításra, illetve léteznek kifejezetten takarmányfajták, fehér kukorica fajták stb.

• Léteznek különböző színekben pompázó, szivárvány színű kukoricaszemek, amiket díszkukoricaként tartanak számon: a sárga mellett lehet fekete, vörös, kék, fehér és ezek árnyalatai. A színe mellett a csövek nagysága is eltérő, így a néhány centiméterestől akár több 10 centiméteres hosszúságokig is terjedhet.

• Sokszor dilemmák központi elemét képezi, hogy milyen családba tartozik a kukorica. A pázsitfűfélék családját erősíti olyan gabonafélékkel együtt, mint a búza, árpa vagy rozs. Egyedisége abban rejlik, hogy a legédesebb közülük, erős, nagy felépítésű, illetve szükség van a termesztéséhez emberi beavatkozásra. Gabonaféleként hasonlóképpen a búzaliszthez, a kukoricaszemek megőrlésével kukoricaliszt készül, melyet a gluténmentes étrend egyik kiemelt alapanyagaként tartják számon. Különleges specialitásként például Erdélyben puliszka, Olaszországban a polenta készül belőle, amely sós köret, a kukoricadara mellett sót, vizet vagy tejet használnak az elkészítéséhez, esetleg még egy kevés vajat.