Jelképek a tányéron – mit miért eszünk karácsonykor?

Évről évre ugyanazt a menüt esszük végig a családdal, barátokkal, de közben gondolkodunk-e azon, vajon miért pont ezek a fogások és alapanyagok kerülnek a tányérra minden alkalommal? A legtöbbnek valamilyen mögöttes jelentése is van, túl azon, hogy nagyrészt a téli időszakra jellemzőek. Vagy az alakjuk, vagy például a vallási tartalmuk miatt kerültek fel a karácsonyi ünnepkör jellegzetes étkei közé.

A karácsony eredendően egy keresztény ünnep, emiatt nem meglepő, hogy a legtöbb karácsonyi szimbólum mögött valamilyen vallásos tartalom fedezhető fel. Némelyik egyértelműbb, a másikhoz egy kicsit kutakodni kell. Idővel ezek a többletjelentések elhalványultak, illetve keveredtek is a különféle néphagyományokkal, szokásokkal. Sok esetben akkor is követjük ezeket a szokásokat, ha a család alapvetően nem keresztény, mivel a szeretet ünnepét is megüljük ilyenkor, ami univerzális érték világszerte.

‍

‍

A karácsonyi hagyományok, szokások ápolása segít ezeket az értékeket is tovább örökíteni évről évre, generációkról generációkra. Számos ezek közül az ünnepi asztal köré csoportosul. Az, ami a tányérra kerül, csak úgy, mint akár húsvétkor, többről szól, mint pusztán gasztronómiai élvezetről, s tápláló falatokról.

A teljesség igénye nélkül, vegyük sorra a főbb karácsonyi jelképeket, s azok jelentését!

‍

Alma

Az egyik legsokoldalúbb karácsonyi „kellék” az alma, ami nemcsak a formája, de a beltartalma miatt is szorosan kapcsolódik a karácsonyhoz. A gömb alakja és a piros színe miatt a teljesség, a termékenység, az egység, a szerelem, a szépség, de az egészség szinonímája is. Karácsonykor az ünnepi asztalnál ülve is szokás volt a családoknak egy almát közösen megenni. A családfő feladata ilyenkor, hogy az almát annyi gerezdre vágja, ahányan az asztalnál ülnek. Szoktak ekkor még egy gerezdet meghagyni az elhunyt és a távol lévő rokonoknak is. Miután minden családtag megette a saját gerezdjét, ezzel erősítették a családi összetartozást, az alma kereksége pedig így a család egységét is jelképezte. Emellett, ha karácsonykor kisgyermek is volt a családban, a fürdővizébe betették az ünnepi asztalról megmaradt almát, ezzel védték a baba egészségét is.

‍

‍

Mák

A mákos bejgli, guba, a pozsonyi kifli is szerves része az ünnepi terítéknek. A tévhitekkel ellentétben nem fogunk bódult állapotba kerülni a máktól, mivel az étkezési mák nem tartalmaz annyi alkaloidot, vagy legalábbis csak elhanyagolható, hatástalan mennyiségben, ami tudatmódosító jelleggel bírna.

Miért pont a mák? A mákszemek apró méretük révén a bőséget szimbolizálják, s egyben termékenységserkentő motívumok is. A mákos tészta elfogyasztása a néphit szerint a jó házasságot jelzi előre. Megéri emiatt a fogainkat is „díszbe” öltöztetni, ennyit igazán megtehetünk a családi boldogságért.

‍

Dió

Ha már a mákos bejglit említettem, nem maradhat el az örök konkurens, a diós sem. Bár az ízlésekről nem illik és érdemes vitatkozni, azért évről évre felmerül a kérdés, vajon melyik “bejglipárt” nyer idén. Vita helyett jöjjön inkább a dió számos jelentése! A bőséget és a termékenységet jelképezi a mákhoz hasonlóan, emellett az újjászületést is. Ez utóbbit támasztja alá az, hogy a földbe vetve új élet sarjad belőle.

A korábban említett vallásos háttér itt jön elő jobban, ugyanis a keresztény néphit a diót az anyja méhében növekvő Megváltóhoz hasonlítja. Ennél mélyebb is ez a szimbólum: a dió külső zöld burka Krisztus testét, a csonthéj a keresztfát, a dió bele pedig magát az isteni lényeget jelképezi.

A dió ezen túl a bölcsességet is jelenti, ami részben az emberi agyra való hasonlatossága, részben arra is utal, hogy milyen értékes a külső héj által rejtett belseje a sokféle vitamin, ásványi anyag és a telítetlen zsírsavak révén.

A karácsonyfát díszítő arany színű dió az öröklétre, elmúlhatatlanságra is hajaz, valamint a lelkünkben rejtőző kincsekre. Az almához hasonlóan a közös dióevés, diótörés szokása is sokáig fennmaradt. Minden családtagnak jutott 1-1 vagy 3-3 szem dió, s a diószemek épségéből lehetett következtetni a jövő év alakulásáról.

‍

Hal

A hazai halfogyasztás csekély mennyisége nem fogható teljes egészében a földrajzi adottságainkra, mert bár tengerparttal nem rendelkezünk, de édesvízi halakban mégis bővelkedünk. Az éves halfogyasztás nagy része ettől függetlenül így is a karácsonyi étkezésekben csúcsosodik ki halászlé és rántott hal (főleg ponty) formájában. De miért éppen karácsonykor eszünk halat? Ennek a hátterében is a vallási magyarázatot kell keresnünk. A hal magára Krisztusra utal. A korai kereszténység idején a régi Palesztinában a hal körvonalait (két félkört) festették a földre vagy a házfalra olyan módon, hogy a fejével mutassa az irányt az üldözöttek föld alatti összejöveteleire, istentiszteleteket.

A hal mint krisztusi jelkép megerősítését szolgálta az a szójáték is, miszerint a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” (Jészusz Khrisztosz Theu Hüoisz Szótér) szavak ógörög kezdőbetűi összeolvasva az ikhtüsz (IΧΘΥΣ) mozaikszót alkotják, ami görögül halat jelent.

A néphagyomány a hal pikkelyeit a pénzérmékhez hasonlítja, amelyek így a gazdagságot szimbolizálják, csakúgy, mint a szilveszteri/újévi lencse. Másrészt az adventi böjt alatt a hal fogyasztható hús helyett is, így kiválóan beillik a menübe emiatt is.

‍

‍

Pulyka

A hal mellett a pulyka is klasszikus karácsonyi főételnek számít, legalábbis az amerikai, angol kultúrkörben. A hagyományos brit karácsonyi vacsora elképzelhetetlen a pulyka nélkül. Voltaképpen annyira nem is régi ez a szokás. Csak az 1500-as években vezették be az Egyesült Királyságban, ezt megelőzően a lúd volt a jellegzetesebb húsféle. Az 1500-1800-as években vált a pulyka egyre gyakoribb résztvevőjévé a karácsonyi menünek a tehetősebb brit háztartásokban. A brit királyi család ugyan az 1850-es években áttért a pulykára (a sült hattyú helyett), a pulyka azonban drágább volt akkoriban, így a legtöbb karácsonyi asztalon a 20. század közepéig az olcsóbb húsok, mint például liba és a csirke volt a leghozzáférhetőbb.

A britek karácsonyi pulykaevésének szokása a brit birodalmon keresztül a világ minden tájára eljutott, bár néhány ország ragaszkodott a korábbi hagyományokhoz. Így például Ausztriában a legtöbb család továbbra is a libát választja a pulyka helyett. Ahány ház, annyi szokás.

‍

‍

Töltött káposzta

A karácsony másnapján fogyasztott töltött káposzta szokásának a töltelékbe került sertéshús adja a magyarázatot. A sertés a csirkével ellentétben nem kapar, hanem túr, így nem űzi el a szerencsénket a jövő évre, és a fejlődést is jelképezi. A pontos recept családonként változhat, s bár a hagyományos recept igen zsírdús és nehezen emészthető, elkészíthető kevesebb zsiradékkal, zsírszegényebb tejföllel, soványabb húsrésszel is. Sőt, akár pulykával is, ha a család azt jobban szereti, és nem babonás.

‍

Méz, mézeskalács

A karácsonyi mézeskalács figura, ami kimaradhatatlan kelléke a karácsonyi desszertrepertoárnak, állítólag a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi.

Fontos! A méz egy év alatti gyerekek számára nem adható sem mézeskalács, sem más, mézzel édesített ital, édesség, még kóstolónak sem. Ennek magyarázata, hogy a Clostridium botulinum baktérium spórái a mézben is előfordulhatnak. Az általa termelt toxin (botulotoxin) súlyos tünetekkel járó mérgezést okozhat (ez a botulizmus). A toxin hatásait a mézeskalács sütésének magas hőfoka sem tudja „semlegesíteni”, emiatt gyermekek esetén tényleg várjuk ki az első szülinapot a mézzel!.

‍

‍

A hagyomány és újító szemlélet együtt is érvényes

A felsoroltak ellenére természetesen el lehet térni a hagyományoktól, szokásoktól, hiszen minden év hozhat valami változást, újítást is az ünneplésben. Egy új családtag születése, új házasság, vagy éppen egy válás, egy betegség, vagy egy családtag elvesztése, elköltözése, akár a teljes család költözése, vagy éppen egy félbemaradt lakás-, házfelújítás, a táplálékallergia, -érzékenység miatt megváltozott étrend, s még megannyi olyan esemény történhet, ami felboríthatja a korábbi, bevált „menetrendet”, s ez kihathat akár a karácsonyi menüre is. Így bizonyos mértékű finomhangolás, újítás megjelenhet a klasszikus, évek óta változatlan ételsorban is. Ettől az ünnep fénye még töretlen maradhat.

Igyekezzünk rugalmasan, kellő empátiával, s legfőképp szeretettel megoldani az esetleges kihívásokat is. Elvégre az a fontos, hogy azokkal tudjunk ünnepelni, együtt lenni, akiket szeretünk. Ez az ünnep esszenciája.

A karácsonyi menü tervezésekor is törekedjünk arra, hogy ne vásároljunk be feleslegesen nagy mennyiséget, amit aztán nem eszünk meg, s így csak kidobásra kerülne. A maradékot fagyasszuk le, csomagoljuk el a vendégeknek, vagy adjuk tovább a rászorulóknak, amíg az még friss és biztonsággal fogyasztható!



Békés, boldog karácsonyt, s legfőképp jó egészséget kívánok minden kedves olvasónak!

‍