Tedd vércukorbaráttá a táplálkozásod!

A vércukorszint ingadozására nemcsak a szénhidrátanyagcsere-rendellenességekkel küzdőknek (például cukorbetegeknek) érdemes odafigyelni, hanem az egészséges embereknek is. Ha nem ingadozik a vér glükózszintje, elkerülhetjük a hirtelen ránk törő farkaséhséget, az állandó sóvárgást, és még a testsúlyunkat is jobban tudjuk szabályozni.

Sokáig élt az a tézis, miszerint a gyakori, 2,5-3 óránkénti étkezéssel tudjuk a legjobban szabályozni a vércukorszintünket, azonban a friss kutatási eredmények alapján elmondhatjuk, hogy ez a gyakoriság nem javasolható mindenkinek, és nem egyértelműek az adatok arra vonatkozóan, hogy a gyakoribb étkezési ritmus valóban jobban szabályozza a táplálékfelvételt és az étvágyat, ezzel összefüggésben a zsír-, tömegvesztést. Továbbá a túl gyakori evés egyeseknél akár emésztőrendszeri problémákat is okozhat. (Megjegyzés! Valójában a hivatalos, diabéteszeseknek szóló étrendi protokoll is kimondja, hogy ha életmóddal és/vagy gyógyszerrel, tehát nem inzulinnal kezelt betegről van szó, akkor egyénileg kell meghatározni a napi étkezések számát, ami akár 3 is lehet.)

A szénhidrát-anyagcsere szabályozása bonyolult folyamat: számos hormon, hormonszerű anyag, tápanyag, és ún. neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag), idegi hatás befolyásolja. Léteznek gyorsan ható hormonok, mint például az inzulin, a glukagon, az adrenalin. Lassan ható hormonok között a kortizolt és a növekedési hormont érdemes megemlíteni. Legismertebb “szabályozó” ezek közül az inzulin (vércukorszint csökkentésében van szerepe), de valójában ez a hormon is csak egy nagyon kis része ennek az összetett, jól felépített rendszernek. A vércukorszintre hatással van a fizikai, mentális, lelki állapotunk, a stressz-szintünk, az adott napszak, az alvásunk minősége, hölgyek esetén a ciklus adott periódusa. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne volna érdemes odafigyelni a táplálkozásunkra, de jó tudni, hogy számos tényező befolyásolja a vércukorszintet.

1. Minőségi alvás és hatékony stresszkezelés fontossága

Az alvás számos neurokémiai-elektromos folyamat által szabályozott tevékenységünk, és jelentős hatással van a hormonrendszerre, az idegrendszerre, a szervezetben zajló immunfolyamatokra és kihatással van a szénhidrát-anyagcserére, tehát a vércukorszint szabályozására is. A nem megfelelő minőségű és mennyiségű alvás, az étvágyat szabályozó és a kortizol hormonok megváltozott termelődése miatt fokozott étvágyat, folyamatos nassolás iránti vágyat és “szénhidrátéhséget” okoz. Ezek következtében mértéktelen, rendszertelen étkezési ritmus alakulhat ki, ami nem kedvez a vércukor-anyagcsere kordában tartásának.

Továbbá kutatások bizonyítják, hogy a megváltozott hormonszintek inzulinrezisztenciát okozhatnak. Ez lehet átmeneti, és az alvási szokások rendezésével megszűnhet, de sajnos állandósulhat is, egészségkárosodást eredményezve.

Kiemelt szerepet kap még a megfelelő stresszkezelés is, hiszen ha folyamatosan magas a stresszhormonok szintje, az szintén a szénhidrát-anyagcsere felborulásával járhat, és  a krónikus stressz bizonyítottan az inzulinrezisztencia egyik háttértényezője.

A minőségi alvás elérésével és a stresszkezeléssel kapcsolatban ebben a cikkben találsz tippeket.

2. Szénhidrátok minősége

A legismertebb alaptétele a vércukorszint szabályozásának, hogy az ún. “jó” szénhidrátok képezzék étrendünk alapját. Mitől függ, hogy “jó” vagy “rossz” egy szénhidrát?  A felszívódás sebességétől, amit a kémiai szerkezet határoz meg. Táplálkozás-élettani szempontból viszont nem a kémiai szerkezetüket szoktuk emlegetni, hanem azt, hogy gyors vagy lassú felszívódású.

• Gyors felszívódású (és egyben egyszerűbb kémiai szerkezettel rendelkező) szénhidrátok: szőlőcukor, asztali cukor, nádcukor, barna cukor, méz, növényi szirupok, gyümölcsök (bennük található glükóz miatt, a fruktóz nem emeli meg gyorsan a vércukorszintet), tej és a „folyékony” tejtermékek (joghurt, kefir, író, aludttej).
• Lassabb, lassú felszívódású (összetett kémiai szerkezetű) szénhidrátok: gabonák és ezek termékei (pl. lisztek), hüvelyesek, zöldségek, „szilárd” tejtermékek.

Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor kifejezetten előnyös a szőlőcukor vagy a gyümölcslé folyadékként való pótlása (például sportverseny), továbbá a rostokat kivéve minden szénhidrát szőlőcukorrá (glükózzá) emésztődik, bomlik. Tehát a “jó” és “rossz” szénhidrát amolyan divatos kifejezés, nem feltétlenül érdemes így kategorizálni.

Mondjuk inkább azt, hogy a lassú felszívódású szénhidrátoknak vannak előnyei a gyorsabban energiát biztosító társaival szemben:

1. Lassabban emelik a vércukorszintet, így hosszabb ideig maradunk jóllakottak. (A jóllakottság érzése számos tényezőtől függ, azt hozzá kell tenni.)
2. Ha lassabban emelkedik a vércukorszint, egyúttal lassabban is fog csökkenni, megelőzve ezzel a hirtelen ránk törő farkas éhséget.

3. Rostok, rezisztens keményítők

A rostok nem, vagy csak részben emészthető, de ehető növényi részek, pontosabban összetett típusú szénhidrátok. Mivel az emésztőenzimek részben vagy egészben érintetlenül hagyják őket, ezért nem is szívódnak fel teljes mértékben. De épp ettől olyan jótékony hatásúak! A rostok kiemelt összetevői az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásnak, mert számos kedvező élettani hatásuk van az étvágyra, az emésztésre és a vércukorszint-szabályozásra nézve. Az optimális mennyiségű diétás rostot fogyasztók körében kisebb valószínűséggel alakul ki szív- és érrendszeri betegség, 2-es típusú diabétesz, sőt, bizonyos rosszindulatú daganatok (pl. vastagbéldaganat) megelőzésében is szerepet játszhat a rostdús táplálkozás.

Többféle módon csoportosíthatjuk a rostokat, kémiai, fizikai és élettani hatás szempontjából is. Én most egy kevesebbet ismertetett rosttípusról, a rezisztens keményítőkről ejtenék pár szót. Keményítőknek hívjuk, mert kémiai szerkezetüket tekintve ebbe a csoportba sorolhatók. Rezisztensek, mert (mint a legtöbb rost) ellenállnak az emésztésnek. Prebiotikumként viselkednek, tehát a vastagbélben lakozó jótékony bélbaktériumokat táplálják, és így – többek között – előnyösen befolyásolják a cukoranyagcserét. Azért említésre méltó rosttípus, mert talán nem is gondolnánk, hogy olyan ételekben is megtalálható, amelyek egyébként gyorsan emelik a vércukorszintet – egyetlen apró trükkel azonban lassú/lassabban felszívódóvá tehetők.

A rezisztens keményítők egyik csoportját ugyanis az ún. retrogradált keményítők alkotják, amelyek főzést követő (min. 12 órán át tartó) lehűtése hatására jönnek létre. Így például la főtt fehér rizs vagy főtt burgonya, visszahűtés hatására már lassabban fogja megemelni a vércukorszintünket, mint melegen fogyasztva.

4. Optimális étkezési ritmus

Hogy hányszor volna érdemes étkeznünk egy nap, ezzel kapcsolatban nincsen egyértelmű konszenzus. Számos kutatást végeztek például az időszakos böjtölés és javuló szénhidrát-anyagcsere összefüggéseivel kapcsolatban.

Fontos megjegyezni, hogy frissen diagnosztizált inzulinrezisztencia esetén, továbbá inzulinnal kezelt betegeknek, valamint akiknek nem elég stabil az anyagcseréjük (és hajlamosak hipoglikémiás epizódokra), tilos böjtölni!

Van azonban, akinél beválik a már említett napi 5-6-szori étkezési metódus. Ez sok mindentől függ: nem, életkor, élethelyzet, fizikai aktivitás, egészségi állapot. Fontos a személyre szabottság, nem szabad ész nélkül sablonos mintákat követni. Ha úgy érzed, változtatnál, keress fel szakértő dietetikust, aki segít megtalálni a számodra megfelelő étkezési mintát. Az azonban elmondható, hogy a napi 3-szori, körülbelül 5-6 óránkénti étkezés a legtöbb ember számára ideális. Mindenki számára fontos alaptétel:

Kerüld az 1-2 óránkénti nassolást, ez bizonyítottan nem tesz jót a cukoranyagcserének! A folyamatos vércukor- és inzulinszint-ingadoztatás a legrosszabb, ami előfordulhat. Ha úgy érzed,  étkezés után már 30-50 perccel ellenállhatatlan vágyat érzel egy kis édesség vagy egyéb nass iránt, igyál vizet, ízesítetlen teát! Ha ez a sóvárgás hosszú távon fennáll, fordulj szakorvoshoz! A két főétkezés közötti étkezésről ebben a cikkemben olvashatsz.

5. Króm

A króm a szervezet számára létszükséges nyomelem, minimális mennyiségben javasolt pótolni – de ettől függetlenül nap mint nap szükségünk van rá. Valójában nincsen hivatalosan elfogadott napi javasolt beviteli érték (RDA), de az Amerikai Orvostudományi Intézet kidolgozott egy ajánlást, miszerint a felnőtt nők napi krómigénye 25 mikrogramm, a felnőtt férfiaké 35 mikrogramm. Idősebb korra csökken a szükséglet. Legkiválóbb forrása a sörélesztő, de a teljes értékű gabonák, hüvelyesek, a húsok, belsőségek is gazdagok krómban. Bizonyos esetekben szükség lehet célzott étrend-kiegészítésre is.

Érdekesség! A magas cukorfogyasztás, gyulladásos állapotok, extrém fizikai terhelés, lelki trauma, várandósság és a szoptatás növeli a króm kiürülését. Szénhidrátanyagcsere-zavarokban az esetek nagy többségében krómhiányt figyelhetünk meg.

A krómhiány hamis éhségérzetet kelthet, megzavarhatja az étvágyközpont szabályozását. Kevés olyan vitamin, ásványi anyag és nyomelem van, amivel kapcsolatban egészségre vonatkozó állítást lehet tenni. A krómmal kapcsolatban viszont találunk ilyen megállapítást, mégpedig hogy a “króm hozzájárul a normális vércukorszint fenntartásához”. A legtöbb kutatást króm-pokolináttal végezték, de nagyobb hatékonysággal rendelkezik az élesztős króm. Természetesen nem csodaszer, nem helyettesít semmilyen terápiát, de kúraszerű és célzott alkalmazása segíthet szabályozni a cukoranyagcserét és javíthatja az inzulinérzékenységet.

Fontos! A béta-blokkolók, kortikoszteroidok, inzulin, nem-szteroid-gyulladáscsökkentők hatása krómpótlás mellett fokozódhat, ezért minden esetben érdemes szakorvossal egyeztetni.

6. Fahéj

A népi gyógyászat antidiabetikus szerként tartja számon a fahéjat, és az igazság az, hogy a kutatási eredmények is igen biztatóak. Ettől függetlenül természetesen a fahéj esetén sincs szó csodaszerről, nem helyettesít semmilyen speciális diétát vagy gyógyszeres kezelést! A vércukorszintet csökkentő és szabályozó, inzulinérzékenységet fokozó mechanizmus pontos háttere nem ismert, de feltételezhetően a fahéjban található antioxidánsoknak van benne szerepe. Akár fahéjkivonatot tartalmazó étrend-kiegészítőt, teát fogyasztasz, akár magát a fűszert, a hatás azonos – a bevitt dózis természetesen nem. Ami kiemelten fontos, hogy ha teheted, Ceylon fahéjat (vagy azt tartalmazó terméket) válassz, mert a Cassia fahéj ún. kumarin-tartalma magasabb, ami nagy dózisban máj-, vesekárosító és vérhígító hatású.